ATHÉN

            Az ókori Athén városa a Balkáni-félszigeten lévő Attika tartományban alakult ki az Égei-tenger mentén a mükénéi kultúra pusztulása után (Kr. e. XII. század). A görög polisz ekkor indult el hódító útjára, s a Kr. e. VII. századtól nyerte el azt a formáját, amelyet klasszikus athéni államnak nevezünk.

A polisz

A polisz városállamot jelent, amelyet fal vesz körül, és a környező földterületek tartoznak tulajdonába a városon kívül. A polisz tagjai kezdetben a földterülettel rendelkezők voltak, akiket ezért megilletett a polgárjog. A városállam irányítása a nagyobb földbirtokokkal rendelkező arisztokrácia kezében volt (arisztoi jelentése: legjobbak). Ezt az államformát nevezzük arisztokratikus köztársaságnak. A polisz fejlődése során jött létre később a demokrácia, a közvetlen népuralom.

A polisz társadalma

A letelepült életmód elterjedésével párhuzamosan átalakult a poliszok társadalma. A korábbi nemzetségi társadalom vérségi keretei felbomlottak és a városállamok közössége már egyre inkább gazdasági, politikai és jogi különbségek alapján tagolódtak.

Az arisztokraták (”legkiválóbbak”)

Minden polisz élén a gazdagabb és erősebb nemzetségekből szerveződő kisebb csoportok, az ún. arisztokraták álltak. Ők birtokolták a korábban meghódított közös földek nagyobb részét, ők alkották a döntő erejű fegyvernemet, a lovasságot, és az állami tisztségeket is maguknak tartották fenn. Az arisztokrácia hatalma apáról fiúra öröklődött, így a polisz élén egy zárt csoport alakult ki.

A démosz („nép”)

A korábbi törzsi társadalom szegényebb nemzetségeiből alakult ki az ún. démosz, amely abban különbözött az arisztokráciától, hogy a hadseregben gyalogosként harcolt és az állam ügyeibe nem volt beleszólása. A démosz tagjai ugyan szabad embernek számítottak, de politikai értelemben jogfosztottnak tekinthetők. Ebbe a csoportba tartoztak a kisbirtokos parasztok, a földnélküli családok (napszámosok, bérlők), valamint a később önállósodó kézművesek és kereskedők is.

A rabszolgák

A szabadok társadalmán kívül álltak a rabszolgák, akik vásárlás, illtetve háborúk útján kerültek a görög poliszokba. A rabszolgák ebben a korban teljesen jogfosztottak voltak, mivel nem tekintették őket embernek, legfeljebb értékes munkaeszköznek. Számuk a Kr. E. 7. század végére már jelentős volt. A rabszolgák nagyobb része a szabad polgárok háztartásaiban dolgozott: a földeken, a műhelyekben és a ház körül. Ebben a korban nagyobb rabszolgacsapatokat legfeljebb a bányákban foglalkoztattak.

A poliszok arisztokratikus államformája

Az arisztokratikus köztársság olyan politikai rendszer volt, amelyben a legtekintélyesebb és leggazdagabb polgárok zárt csoportja uralkodott. Az általuk megválasztott szűk körű tanács hozta a törvényeket, belőlük kerültek ki az állami tisztviselők, ők bíráskodtak, és ők vezették a hadsereget is. A társadalom többi tagjának a politikai hatalomba nem volt beleszólása.

            A poliszok kialakulása és a demokrácia létrejöttének folyamata a görög gyarmatosítás során kezdődött el. Az elszegényedett parasztok már nem jutottak művelhető parcellákhoz, és eladósodtak. A túlnépesedett Athénból és más városállamokból, mint Korinthoszból a szegényebb réteg, vagyis a démosz képviselői új hazát kerestek maguknak, ahol akad számukra szabad földterület, amely a megélhetésüket biztosíthatja. A görög gyarmatosítás a Kr. e. VIII. században kezdődött, és fő iránya nyugat felé Szicíla, déli irányban Afrika, keletnek pedig Kis-Ázsia és a Fekete-tenger térsége volt. A különböző területeken a kivándorló földművesek új poliszokat alapítottak, majd később megindult a kereskedelem anyavárosukkal. A legnagyobb mértékben fejlődő gyarmati városnak a kis-ázsiai Milétosz és a szicíliai Szürakuszai bizonyult. Így, a görög gyarmatosítás befejeztével, a Kr. e. VI. században új gazdasági fellendülés következett be a poliszok, így Athén életében is, s elkezdődött a városállam fejlődése.

            A fellendülő gazdaság a kereskedelemre, s így a megerősödő démoszra támaszkodott, amely folyamatot az arisztokrácia féltékenyen figyelt. A démosz, azaz az iparosok, kereskedők és a parasztok egy része egyre gazdagodott, ám másik része továbbra is a nem túl jövedelmező földműveléssel foglalkozott, így ereje sem gyarapodhatott. Az arisztokrácia vesztett gazdasági erejéből, s sokan közülük áttértek a rendkívül jövedelmező kereskedelemre, hajózásra. Ám gazdasági növekedése ellenére a démosz politikai szerepe továbbra sem volt meghatározó. Ez vezetett odáig, hogy a démosz módosabb tagjai küzdelmet indítottak politikai jogaik megszerzéséért.

Az athéni demokrácia születése

            A démosz polgárjogi harcának első fontos lépése Athénben a Drakón arkhón (az államot irányító arisztokrata vezető) által írásba foglalt törvény volt, amely ugyan még nem kedvezett a polisz minden tagjának, de a törvényes keretek megszületése meghatározó a demokrácia egyik alapjának tekinthető. A Kr. e. 621-ben írásba foglalt törvények rendkívül szigorúak és kegyetlenek voltak – innen származik a drákói szigor kifejezésünk. Drakón szakított a hagyományokkal s már nem származási alapon számította a polgárjogot, hanem vagyoni alapon.

            A következő sarkalatos pontot a démosz polgárjogi küzdelmében Szolón határozta meg. Szolón arkhón volt Kr. e. 594-ben, ám törvényei későbbre, Kr. e. 570-re tehetők. Megszüntette az adósrabszolgaságot, s eltörölte az adósságokat. Ennek következtében a parasztok megtarthatták földjeiket, s a sereg is növekedett (Athénban ugyanis csak a szabad, vagyonnal rendelkező polgárok katonáskodhattak). A politikai jogokat kiterjesztette az athéni társadalom minden tagjára, akik így szóhoz juthattak az ekklésziában, a népgyűlésen. Szolón a város lakosságát éves jövedelem alapján négy vagyoni osztályba osztotta, s ezek befolyásolták a különböző rétegek ekklésziában játszott szerepét, felszólalásuk hangsúlyosságát is. A csoportok az 500 mérősök, a 300 mérősök, a 200 mérősök és a napszámosok voltak, s a birtokaikon megművelhető évi termés alapján sorolta a lakosságot az egyes osztályokba. Napszámosok közül senki sem vállalhatott tisztséget, s a legmagasabb méltóságokat csak az első vagyoni csoportba tartozók tölthették be. Szolón intézkedéseivel, törvényeivel megteremtette a demokrácia alapjait. Mivel a polgárok nem voltak egyenjogúak ez még nem demokrácia, hanem timokrácia, azaz minél nagyobb az éves jövedelem annál több a politikai jog.

            Ám a politikus visszavonulása után az arisztokrácia köreiben aggodalom lett úrrá, hiszen vesztett korábbi előnyös gazdasági helyzetéből, ám politikai súlya továbbra is meghatározó maradt. Ellenben a démosz növekvő gazdasági erejéhez még mindig csekély politikai szerepvállalás társult. Az arisztokrata Peiszisztratosz a törvényeket figyelmen kívül hagyva Kr. e. 560-ban egyeduralmat vezetett be – ezt nevezzük türannisznak, vagyis zsarnokságnak. Peiszisztratosz türannoszként maga lett az athéni állam vezetője. Hogy hatalmát biztosítsa, a démosz számára kedvező intézkedéseket hozott, s szinte minden döntésében e réteg kedvére tett. Ennek az lett a következménye, hogy Peiszisztratosz intézkedéseinek hatására a démosz gazdasági ereje olyannyira megnövekedett,  hogy akadályozó tényezővé lépett elő számára az egyeduralkodó. Peiszisztratosz utódjai nem tudták fenntartani a türannisz rendszerét, egyikük elmenekült, másikukat az athéni nép gyilkolta meg. A zsarnokölőknek később szobrot emeltek Athén városában.

            A türannoszok bukása után (Kr. e. 510) Kleiszthenész (Kr.e. 508) került hatalomra, aki jelentős reformokat hajtott végre Athén demokráciájának működésében . A korábbi, vagyoni-jövedelmi helyzeten alapuló politikai jogokat eltörölte, s bevezette a területi felosztás elvén működő modern athéni államszervezetet. A polisz területét Kleiszthenész három részre osztotta: tengerpartira, belsőre és városira. Minden egyes övezetet további tíz részre bontott, s ezekből a részekből egy-egy egység jelentett egy phülét. Így kialakult tíz phülé, s ez alapján ült össze az athéni népgyűlés, az ekklészia. A tengerparti és a városi csoportban bizonyosan a démosz volt többségben az arisztokráciával szemben – így az új, területi felosztáson alapuló részvétel a politikai életben biztosította a démosz hatalmát az arisztokrácia felett.

Népgyűlés – ekklészia

• Legfőbb hatalom, minden athéni polgár (20 éves, athéni születésű, férfi)  részt vehetett a munkájában. Bármely tagja kérhetett szót, és határozati javaslatot terjeszthetett elő.
• Törvényeket hozott, kezében volt a háború és a béke kérdése, döntő szava volt. Minden hónapban 3-4x gyűlt össze, főbenjáró ügyekben 6000 ember kellett a határozatképességhez.

Tanács – Bulé – 500-ak tanáca

• Fontos államhatalmi szervezet, minden szabad polgár bekerülhetett
• A testület 500 húszévesnél idősebb polgárokból állt, akiket évente sorshúzással választottak, méghozzá úgy, hogy az athéni polgárok tíz phüléjét 50-50 ember képviselte.
• Javaslatokat tehetett a népgyűlésnek, amelyeket már előre megtárgyalt, kisebb jelentőségű kérdésekben döntéseket is hozhatott. Többnyire bizottságok útján végzett feladatai közé tartozott az államkiadások felülvizsgálata, általános felügyelet a vallási ünnepek, valamint a hajózási ügyek és a középítkezések felett, továbbá a hazaárulási perekben a vád képviselete a népgyűlés előtt.

Arkhónok tanácsa – Areioszpagosz

• A volt arkhónok kerültek be és életük végéig a tanács tagjai voltak.
• A tisztviselőket ellenőrizték

Katonai vezetők – Sztratégoszok

• Az athéni állam tényleges vezetői
• Mindig tízen voltak, ők irányították a hadsereget
• Ez volt az egyetlen tisztség, melyre az egyéves hivatali idő lejárta után ugyanazt a személyt ismét meg lehetett választani

Esküdtbíróság – Héliaia

• A demokratikus államforma bírósági intézménye volt, a közvéleményt képviselve.
• Sorsolással választott szabad polgárok ítélkeztek a peres ügyekben. A legtöbb ügyet ezek tárgyalták kivéve a hazaárulást (amit, a népgyűlést) és az emberölést (amit az Areioszpagosz).
• Hatásköre Athén szövetségeseire és alávetett államainak polgáraira is kiterjedt

Kleiszthenész megakadályozta továbbá a zsarnokság feléledését a cserépszavazás, az osztrakiszmosz bevezetésével. Ha a polgárok valakit gyanúsnak, veszélyesnek ítéltek, cserépszavazásra került a sor, s akinek a nevét a legtöbbet írták fel a cserépre, tíz év száműzetésre ítélték, ám vagyonát megtarthatta (az osztrakiszmosz fontos szerepet játszott nem csak a lehetséges zsarnokjelöltek, de a politikai ellenfelek kijátszásában is: például Ariszteidész, majd Themisztoklész száműzetése a perzsa háború idején). A cserépszavazás eredménye azonban csak akkor volt érvényes, amennyiben legalább hatezer athéni polgár leadta szavazatát.

Az athéni állam és társadalom Kleiszthenész idején

            Drakón, Szolón, Kleiszthenész és Periklész mindannyian jelentős szerepet játszottak az athéni demokrácia kialakulásában. Athént a görög poliszok meghatározó és erős tagjaként tartották számon szövetségesei, de vetélytársai is a későbbi időkben.

Az athéni demokrácia Periklész idején (a Kr. e. V. század közepén) élte virágkorát. A szegényebbek megélhetését veszélyeztette a politikában való részvétel, ami igen sok időt vont el a termelőmunkától. Ezért a kiesett jövedelem pótlására napidíjat vezettek be. Az athéni államnak nem, okozott jelentősebb megterhelést a napidíjak rendszere, mert ugyan a polgárok nem fizettek adót, de a metoiokoszok és a felszabadított rabszolgák igen. Jelentős volt a kereskedelemből, a kikötői forgalomból, a bírságokból, és a laurióni ezüstbányákból befolyó jövedelem. Komoly bevételt jelentett még a szövetségesek hozzájárulása.

Jogi egyenlőségek, de vagyoni különbségek kezdtek kialakulni a polgárok között. Ez elsősorban a rabszolgamunka előretörésének a következménye, mert lehetőségük volt megváltani magukat. Periklész a vagyonosokra többletkiadásokat rótt, a szegényeket a fent említett napidíjakkal támogatta. Ez a viszonylagos egyensúly a politikai jogok egyenlősége tette lehetővé, hogy az athéni demokrácia egy-két nemzedék idejére ténylegesen biztosítsa az athéni polgárok egyenlőségét.

Az athéni állam és társadalom Periklész korában